REGISZTRÁLJ  


A BMW Történelme (dióhéjban):)
Téma származása: weasel.forumgeeks.net


2010-04-07 09:10 GMT   |   #1
 
A legendák önálló életet élnek - sem teremteni, sem felszámolni nem lehet őket! Negyven év távlatából mégis minden másképpen látszik. Hogy megértsük ennek a mindenki által érdekesnek és tanulságosnak tartott időszaknak a lényegét , korábbról kell elindulnunk. 1945. tavasza. Németország romokban hever. Területének nagy része a földdel egyenlő. A maradék üszkös, füstölgő romhalmaz. A német ipar és ezen belül a háború előtti büszke autógyártó kapacitás nem létezik, mert fizikailag megsemmisült , vagy a Vörös Hadsereg jóvátétel fejében leszereli és a Szovjetúnióba szállítja. Nem kerülheti el a végzetét a BMW sem. A müncheni törzsgyár - mely a háború alatt teljes egészében a repülőgép motorok gyártására koncentrál és ontja azokat a Luftwaffe számára ill. a Wermacht megrendelésére a könnyű személygépkocsikat (pl.Einheits-PKW) és az oldalkocsis motorkerékpárokat - szinte majdnem teljesen megsemmisül. Az eisenachi üzem a Szovjetúnió érdekövezetébe kerül. Mivel az utóbbi telephely birtokában volt minden szükséges termelőeszköznek, ezért a háború előtti típusokat később tudják kínálni. A müncheni BMW azonban nem akarta elfogadni, hogy úgy gyártsanak autókat a nevén, hogy a folyamatra nincs befolyása. Ezért a cég 1951-ben bírósági úton megtiltotta az eisenachiaknak a névhasználatot. Ezután a kelet-német járműveket EMW néven kínálták, majd a gyárat 1952-ben állami üzemmé (Volkseigenen Betrieb, VEB) nyilvánították. Münchenben ezidáig nem gyártottak autókat , a BMW motorkerékpárok, konyhai edények és fékek gyártásával maradt fenn, és élte túl ezt a nehéz időszakot. Az első világháború utáni modellt, az 501-es luxusautót, elsősorban hathengeres, majd V8-as motorokkal gyártották. Az autó előállítása annyira költséges volt , hogy a cég minden aladott példányon négyezer márkát vesztett. További probléma volt az 50-es évek közepétől erősen csökkenő motorkerékpár piac. Még az 1955-ben az olasz ISO-konszern engedélyével gyártásba vett Isetta sem tudta a gyorsan erősödő pénzügyi válságot megakadályozni. A Der Spiegel 1959-ben világgá kürtölte, hogy a termelésben lévő 501-essel és az Isettával, a vállalat bankigazgatóknak és napidíjasoknak készít autókat, hiszen a modellprogramból hiányoztak a középosztály számára készített autók. Tovább súlyosbította a helyzetet, hogy a konkurrencia teret nyert, és már nem csak az ős-rivális Mercedes mért fájdalmas csapást a BMW-re, hanem a többi nyugati ország márkái is, elsősorban a Citroen és a Peugeot, de még az egyre inkább magára találó Fiat is. Az autó globális, kulturális jelkép lett, amely szinte azonnal bebocsátást nyert a filmipar varázslatos világába is. Ez idő tájt olyan színészóriások tűntek fel -elsősorban olasz és francia autók volánja mögött - mint Jean Marais, Alain Delon , Marcello Mastroianni vagy Jean Paul Belmondo. A modern gépkocsi új távlatokat nyitott meg vizuális, műszaki és társadalmi szempontból egyaránt. Az autózás új kort hozott az emberiségnek: a szellemi és érzelmi jólét megismételhetetlen időszakát, amikor legalább egy kérdésben egyetértés uralkodott a világon. Ez az egyetértés pedig az autózás iránti kielégíthetetlen vágyban nyilvánult meg. Miután az 1958-as és 1959-es üzleti évben a BMW komoly üzleti veszteségeket könyvelt el, 1959. december 9.-én következett a drámai vezetőségi ülés. A Deutsche Bank által kinevezett igazgatóság és felügyelő bizottság előterjesztett egy ajánlatot, mely szerint a BMW-t eladják a Daimler-Benz Részvénytársaságnak, a kisrészvényesek kielégítése mellett. Úgy tűnt a BMW sorsa megpecsételődött , a nagy múltú gyárnak befellegzett, mert a Deutsche Bank a részvénytőke felét képviselte. Ekkor a személyi állományból, az üzemi tanácsokból , autókereskedőkből és kisrészvényesekből kialakuló szövetség -általános meglepetésre - elutasította az ajánlatot, hogy a darmstadt-i részvényesek, Erich Nold szénkereskedő és Dr. Friedrich Mathern frankfurti ügyvéd segítségével a társaság mérlegét megvizsgáltathassák. Ehhez elég volt a szavazatok 10 %-a is. A mérleg valóban hibásnak bizonyult hiszen az új 700- as modell fejlesztési költségeit éven belül szabálytalanul leírták. Így a cég elkerülte a felvásárlást , majd elképesztő léptékű fejlődésnek indult , melyhez fogható mind a mai napig kevés akad! A BMW tehát független maradt, de még hiányzott a keresett középosztályú modell, melynek kifejlesztésére nem volt pénz. Ekkor jelent meg a cégnél a Bad Homburgi iparos, Herbert Quandt. Kész volt arra, hogy egy tőkekivonást követő tőkeemelés során, a ki nem osztott részvényeket átvegye. Ez megtörtént, így a Quandt csoport részesedése 60%-ra nőtt, és a bankok elvesztették a befolyásukat a BMW-ben. Így, továbbá az albachi turbinaüzem eladása révén a vállalat elegendő pénzhez jutott a hiányzó típus kifejlesztéséhez. Az autónak nagy teljesítményű limuzinnak kellett lennie, mert a 60-as években keletkezett egy piaci rés. 1962-ben mutatták be az 1500-ast, mely a kezdeti nehézségek után az 1800-as és 2000-es változatokkal együtt hatalmas siker lett, melyet a túrakocsiversenyeken elért győzelmei csak fokoztak. A cég helyzete az 1966-ban bemutatott 02-es szériával (1602,1802,2002) szilárdult meg. 1967-ben átvették a dingolfingeni Hans Glas Gmbh-t és saját termelési központtá fejlesztették. A Glas termelési programjából néhány modellt még egy ideig gyártottak BMW-Glas márkanéven és BMW logóval. A régi lendületét visszanyert márka újabb forradalmi lépésre szánja el magát: 1968-ban bemutatja a BMW E3 2500-ast, később a 2800, 3.0SI-t, amely nyugodt járása és menettulajdonságai miatt a szakmai közönség egyik kedvence lett. Ezzel egyidőben a gyár bevezeti a számítástechnikát az autóiparba. Az átállás lassú, körülményes és költséges , hiszen a biztonság kedvéért a mérnökök eleinte minden számítást papíron is megismételnek , a BMW azonban bízik abban, hogy idővel megtérül a befektetés. A késő hatvanas évek az élet más területein is a kísérletezés és az elektronika jegyében telnek. A Beatles világszerte zenei forradalmat robbant ki, Bob Dylan 1965-ben bevezeti az elektromos hangszereket a country műfajába , színre lép a Doors és Frank Zappa. A tudományos élet is új magaslatokat ostromol: Barnard professzor 1967 decemberében végrehajtja első szívátültetését, két évvel később a Seiko piacra dobja a kvarcórát, és még ugyanebben az évben 22 órát tölt a Hold felszínén az Apollo11 legénységének két tagja. (Megszületik a legendás mondás: kis lépés az embernek, de nagy lépés az emberiségnek!) 1968-ban megrendezik a mexikói olimpiát, ahol a magyar labdarúgó válogatott olimpiai bajnok lesz, és ahonnan a csapat egyik tagja, a földkerekség valaha volt egyik legjobb balösszekötője (Varga Zoli, akihez hasonlót e sorok írója mind a mai napig nem látott, pedig Ronaldinhon, Zidane-on és Ronaldon edződött) nem tér vissza hazájába. Martin Luther King amerikai polgárjogi harcos Memphisben merénylet áldozata lesz, halálhírére az USA több mint száz városában zavargások törnek ki. A kedélyek alig csillapodnak, amikor Robert Kennedy szenátort, John F. Kennedy amerikai elnök öccsét, kampányútja során Los Angelesben egy merénylő halálosan megsebesíti. A világ közvéleménye kétségbeesett és nyugtalan, majd szinte szótlanul figyeli, ahogyan a Varsói Szerződés öt tagállama (köztük Magyarország) csapatai a proletár internacionalizmus sztálini elvére hivatkozva, augusztus 21.-én megszállja Csehszlovákiát, Alexander Dubcek első titkárt pedig Moszkvába hurcolják. A súlyos világpolitikai helyzetben, alig figyelünk Stanley Kubrick amerikai filmrendező klasszikus kultuszfilmjére, a 2001. Űrodisszeia című munkájára, ami a filmtörténet egyedülálló látomásos Sci-Fi-je. Ugyanekkor ír zenét Ennio Morricone olasz zeneszerző a Volt egyszer egy Vadnyugat című filmhez, amely később legendává válik. A rádió halálos sebet kap. A televíziózás átveszi a helyét és szerepét! Szinte napra pontosan ekkor gurulnak át a gyártósorról, a készáruraktárba a hirdetésben szereplő BMW 2000-essel, amelynek magyar megrendelője van és az alvázszáma szerint ő a 47.097. Az adatokból kiderül, hogy a megrendelő a Ganz Mávag vezérigazgatója, aki kiváltágosnak érezhette magát, hogy az akkori időkben - amely éppen eléggé terhelt volt az új gazdasági mechanizmussal, Leonyid Brezsnyevvel, és a hiánygazdálkodással - egy ilyen új autót vásárolhatott magának. (Mai ésszel szinte felfoghatatlan.) A motor 100 lóerős, a műszerfal valódi rózsafa borítású, a fékeket szervó segíti és a rádióból finoman szól a hamisítatlan Zárai- Vámosi. Akkoriban ez volt a maximum. A technológiai szárnyalásra azonban újfent árnyat vetnek a politikai és gazdasági változások. Egyiptom és Szíria megtámadja Izraelt. A három héten át tartó hadműveletek sikertelenek, ám az arab országok megleckéztetik az Izraelt támogató Nyugatot, és olajembargót hirdetnek, majd jelentősen csökkentik a termelést. Az automobil a talajt vesztett jólét kudarcának jelképe lesz, az üzemanyaghiány felforgatja az életet, és különutakra kényszeríti a technológiai fejlődést. Nyugat-Európában évtizedek óta csökken az ipari termelés, a munkanélküliek száma egyetlen év alatt másfélszeresére nő. Ám a mindennapi élet a lassú komótos stílusról elrugaszkodott, majd felgyorsult, villámgyorsan tűntek fel, majd merültek feledésbe értékek, divatok és irányzatok. Rég volt ekkora önbizalma a nyugati kultúrának: kísérletekben sem volt hiány, és ha tévedtek is az úttörők, hihetetlen magabiztossággal haladtak tovább az általuk helyesnek vélt úton, és lettek úrrá az olajválság megrázkódtatásán. Ettől az időszaktól (1970-től, 1993-ig ) a BMW megállíthatatlanul tör előre, szinte állva hagyva a csodálkozó konkurrenciát. A forgalmát 18-szorosára, az autógyártást a négyszeresére, a motorkerékpárgyártást a háromszorosára, az alkalmazottak számát 23.000-ről, 71.000-re növeli.. Új telepek létesülnek Németországban (Regensburg, Spandau) Ausztriában, Dél- Afrikában és az Egyesült Államokban. Mindez hozzájárul, hogy a BMW név kifogástalanul csengjen mindenhol a világon, Beverly Hills-től, a moszkvai Vörös Térig. Mindannyian szeretünk elmerengni múltbéli élményeinken, vissza-visszatérni a kellemes emlékekhez. Ha valaki beül egy BMW-be, és egy rövid utat megtesz vele, az garantáltan emlékezni fog a huszadik század második felének talán legmeghatározóbb éveinek, kissé álmos, leginkább fekete-fehér dokumentumfilmeken látott hangulatára, amikor kezdetét vette mai modern életünk.